abonyi impressziók

Olyan jóóóóó dicsérni téged, s új dalt zengeni neked, Uram....jaaaaj, de még milyen jó, s nem csak zengeni, hanem ujjongani az Úr színe előtt. Azt hiszem ezen a hétvégén átéltem, milyen szívből ujjongani az Úrnak, sőt azt is, hogy milyen jó táncolni, ahogy Dávid tette. Oh, tényleg jó, milyen nagy a jósága, nagyon nagy, beszélek hűségéről, Abony is a hűségéről beszél. Örömkönnyek a szememben, Jézus Krisztus a szívemben. Megszabadított, hogy táncoljunk neki, és öröm volt a mennyben is, tudom, tán az angyalok is körtáncot jártak odafenn.

Ahogy énekelt a zenekar egyszer csak felállt az egyik óvodás korú kisfiú az énekkar első sora elé, alig bírta a nagy gitárt, de fogta, és pengetővel a kezében játszott, mint a nagyok. A világ legtermészetesebb dolga volt ez számára, hogy ha anya is énekel, apa is énekel, akkor ő is! Nagyon eredeti volt, így Brendon elnyerte az énekkar legifjabb szolgálója címet. Örök emlék lesz ez a kép.

A helyiek is megmozdultak, egy kisfiú, aki talán még beszélni sem tud, de emelte a kezét, előre tipegett és táncolni kezdett. Hát ez az, csak engedjétek hozzám őket is - mondta volna Jézus. Ha a kánai menyegzőn ilyen jó volt a zenekar, mint a zsolcaiak, akkor biztos Jézus is táncolt. Szerintem nem tudott ülve maradni.

It is sooooo good to praise you and sing a new song to you, oh Lord....oh yes, indeed, how good it is to sing and dance before God!! This weekend I experienced true worship, worshipping from heart, and dancing like David did. Oh, it was awesome. His greatness and his power, He is a good God. Tears of joy in my eyes and Jesus Christ in my heart. He delivered us that we may dance for him, I know angels were also joyful and maybe also dancing with us up in heaven. Who knows? :)

As the choir was singing a little boy stood up (5 years old) and he was holding the big guitar even if it was a bit heavy for his size, but he played like the real musicians. It was such a natural thing to him to play, if mama is there, and papa is singing too. It was such a beauty, the youngest member. A memory for ever.

The folks of Abony were also touched by the music. A little toddler came in front and started the move and dance. That's it, Jesus said, let the children come to me! I think if at the wedding of Cana the band was such cool as our band in Zsolca, Jesus danced a lot too. ;)

Abony - Roma nap

Teljesen átitatódtam zenével, azt hiszem a lelkemben gitárhúrok vannak. Hétfőn reggel arra ébredtem, hogy a bensőmben hallom a gitárszólót és az egész zenekart. Abony az a hely, ahol 20 évvel ezelőtt 1993-ban elindult egy gyülekezet építése. Én 1993-ban az általános iskolában ültem, és tanultam szorgalmasan. De a zsolcai énekesek, gyülekezeti tagok eljöttek evangélizálni, tanúskodni Abonyba és elindult a roma misszió. Nem csoda, hogy máig is él ez a közösség? Van egy imaterem, egy nagy ház, a kenyér háza, hullik a manna, hull az áldás a Betlehem Közösségi Házban. A 20 éves gyülekezetalapítás jubileumát együtt ünnepeltük zsolcaiak, szolnokiak, abonyiak és egy hatalmas vigadozást csaptunk október 25-26-27-én. Hálát adtunk a 20 évért, külön emléklapot kaptak azok, akik már 20 éve is ott voltak és azóta kitartottak. Jelentem, Alsózsolca 24 fővel megjelent, a helyiek is voltak legalább ennyien, sőt inkább kétszer ennyien.   

 I was immersed in music during these days, I think in my heart there are guitar strings. On Monday morning as I woke up in my bed I was hearing the guitar solo and the whole band. Abony is a place where roma mission has started 20 years ago, in 1993. At that time I was a grammar school student. But some folks from Alsozsolca came here to preach and testimony of God's love. Isn't it a miracle this living congregation? There you see the renovated church building, which has a sanctuary (on the picture) and many other rooms for youth and children. It is called the Bethlehem Community House. We celebrated the 20th anniversary together folks from Alsozsolca, Szolnok and Abony. Oh what a cool party we had on the 25-26-27th of October. We said thank you for the last 20 years. Not everybody is on the pic, we were more than this!!

Fontos vagyok . I am important

Hittanóra elején ezt az imát szoktuk mondani:
 "Köszönöm Istenem, hogy nagyon szeretsz engem, hogy értékes vagyok, és fontos vagyok!"
Ma a negyedikesek között a srác, aki a szünetben a lányokat kergette és ütötte, ahogy érte, kommentelte az imát. Így szólt félhangosan, csak úgy magának mondva: "Én nem is vagyok fontos!" Hm, ok, akkor itt meg is állunk, gondoltam. "Ki az, aki úgy gondolja, hogy ő értéktelen?" Néztek rám nagyot, páran jelentkeztek....aztán lehúzták a kezüket. "Ki az, aki úgy gondolja, hogy ő nem fontos?" S akkor visszakérdezett az egyik lányka: "Az Isten szemében fontos?" Á, nagyszerű, itt a spirituális alapja az önértékelésnek. Ennyi. S akkor a jó hír: "Ti mind értékesek vagytok, és fontosak. Fontosak vagytok Istennek, és nekem is." Kezdhetjük a mai témát......

I used to start my religious lessons at school with this prayer that we pray together with the whole class:
 "Thank you, God, that you love me very much, that I am precious and important!"
Today at class 4 (9-10 years old kids) a boy said this comment after prayer: "I am not improtant!" Hm, OK, well, I thought, let us discuss this issue. I asked them: "Who thinks, that he or she is not valuable?" Some hands in the air, but they pulled back their hands. "Who thinks, that he or she is not important?" Than a girl asked: "Important for who? For God?" Ok, great, that is the spiritual ground of our self estime. Cool. That was the point. So I announced the good news: "You are all precious and important for God and for me too." Let's start today's story: the merciful samaritan.....

Legyünk jók!

Van egy kisfiú az elsős hittancsoportomban, aki 2-3 héttel az iskolakezdés után érkezett. Átküldték a jobb iskolából a gyengébb iskolába, azaz hozzánk, mert ott verekedett. Nem illett a rendszerbe. A családi háttere nagyon nehéz, nagymama és anyuka neveli, ma órán a nagypapájáról mesélt, amikor bénán feküdt otthon és aztán meghalt. A kisfiú nagyon éhes a szeretetre, ha meglát, rohan, és már rögtön körém is fonta kicsi karjait. (S követi őt 2-3 másik gyerek.)
A hittanosaimat vártam az osztályukban, hogy végezzenek az uzsonnával. Mikor ez a kisfiú megette a kenyerét, odaállt mellém, hogy akkor indulhatunk hittanra, s pont ő, a legverekedősebb fiú, így szól hozzám kérlelve könyörgő hangon: "Lilla néni, most legyünk jók, de tényleg!" - úgy megmelegedett a szívem, olyan kis drága volt. Tudja ő, szeretné, nagyon is. Csak hát nem megy. S úgy nézett rám, s úgy mondta ezt, mintha én meg igenis tudnék valamit tenni ez ügyben. Csak annyit válaszoltam: "Rendben, jó, határozzuk el, legyünk jók." És csak mosolyog a lelkem, és csak sóhajtok....továbbítom az ő őszinte kérését, Uram, Te vagy az illetékes.
A terem felé sétálva átkarolta a vállát a másik fiúcskának és úgy mentek. "Látod, Lilla néni, barátok vagyunk!" - mondta hátrafordulva. :) Legyetek jók, ha tudtok, a többit az Úr begyógyítja.

In my group in the 1st class (6-7 year old kids) there is a boy with very big problems. He arrived after 2-3 weeks from the other school, because he was fighting there with others. They kicked him out from the good school, and have sent him to us, the lower school, the "gypsy school". He has a difficult family background. Grandma and mama only. Today he spoke about his grandfather, as he was at home paralysed, and later he died. This little boy is very hungry for love. As many other kids, if he sees me, he runs to me to hug me.
Today as I was waiting for them at their class to finish snack, he finished at first, stood up, came to me and said so humbly like a beggar: "Oh, Miss Lilla, let's behave good today!" He is willing to be good guy, he is willing to do right things....but he cannot.... somehow. He told me this as if I could help him, as if I could change something. I just replied: Ok, let's be good, let us decide to be good! And my soul is smiling and crying...I forwarded his request to the Lord, God, you are in charge of this!
As we were walking to our room he put his hands on the shoulder of his mate, and said to me: "You see, Miss Lilla, we are friends!" :) Be good, if you can, God cares for the rest!

szív küldi szívnek - from heart to heart

Óbuda 2013, szeptember 29. 
Zsolcai kórus+énekek+3 gitár+dob+Szentlélek=öröm+boldogság+önfeledt dicsőítés+lelkes koncert

Ez így körülbelül a képlet. Bevettek a kórusba, a zsolcai kórus nagy múltú. Sok próba előzte meg a fellépést, ezek között volt fáradt, bágyadt munka utáni együtténeklés, és volt olyan, hogy szinte többet nevettünk, mint énekeltünk. Némelyik dal nem is könnyű, még ha annak is tűnik kívülről. Most már betekinthettem a készülődés fázisaiba is. Így is nagy élmény.
A kórust személyesen Streiff püspökünk kérte fel Budapestre, így 20 zsolcai testvér élvezhette egy kicsit a pesti levegőt, de főképpen azt a színes társaságot, akiknek zenéltek. (A Generálkonferencia centrálkonferenciai bizottsága több püspökkel - Európa, Afrika, Fülöp-szigetek, Egyesült Államok, Korea) A dicsőítés felemelő volt. Azt, hogy utána a beszélgetések és az ismerkedés milyen vidáman zajlott, azt a fényképek igazolják:

Obuda UMC September 29
1 music group from Zsolca+3 guitars+drums+songs+Holy Spirit = joy+happiness+wonderful worship+spiritfilled concert

That's all folks! Before this big concert there were a lot of reharsals at home, once there was more laughing than singing, but we did a good job. I enjoyed it.
Our Bishop P. Streiff invited the Alsozsolca music group to sing to methodist conference members, (including some Bishops) form all over the world. We had a wonderful time of sharing two testimonies - how one man stopped smoking and the an other choir member spoke about his old life and the changes God made in him. We sang together in hungarian and english: The Old Rugged Cross-aaaw, Holy Spirit was there!!! A group of 20 people traveled to Budapest from Alsozsolca to be witnesses of hope, strength and joy. Halleluja, amen!
Check out pictures how we enjoyed fellowship!

hittan 6 éven felülieknek

Azt az általános iskolát, amiben heti öt hittanórát tartok, csak cigánygyerekek látogatják. A portás az egyik presbiterünk a gyülekezetből. Nem kis kurázsi kell a tanításhoz egy ilyen iskolában. Nem kis, hanem nagy. Nekem jó, mert mindig van honnan újabb és újabb bátorságot és erőt kérni. A gyerekek hangosan köszönnek itt is, ha látnak a folyosón, az elsősök, negyedikesek oda is szaladnak, hogy megöleljenek. Tudatosan úgy megyek, hogy a gyerekek nem rosszak, csak rosszalkodnak. Ez nem ugyanaz. Oh, bizony néha dühös vagyok rájuk, mert verik egymást, de szeretem őket, tökéletlen szeretettel, úgy ahogy vannak, barnán, sötét szemekkel, sötét hajjal, szeretetre szomjasan. Ha szeretnél egy közbenjáró imát megfogalmazni, hát imádkozz ezért az iskoláért, hogy a tanárok jóindulatúak, a gyerekek tanulásra nyitottak legyenek. Imádkozz azokért is, akiknek büntetésből a tanári szoba folyosóján kell állni. Értük fáj a szívem leginkább és kedvem lenne mondani nekik, amit Jézus a bűnös asszonynak: "Én nem ítéllek el, menj el és többet ne rosszalkodj!"

The grammar school (from age 6 to 14 and more) where I have 5 bible classes each week with 5 different age groups is attended only by romas!! The doorkeeper is member of the methodist church. A huge amount of courage is needed when you enter and want to teach. It is good for me, because I know the source, which is God. Children are greeting me here with smile and lively voice. The 1st class and 4th class students even come and hug me. They are cute. I have this in my mind: These children are not bad, they may do bad things. This is not the same. Oh, sometimes I am angry of them, because they are fighting with each other, but I also love them with incomplete love (that is the one I can give). I love them as they are, with their dark eyes, brown skin, dark hair and thirsty for love. If you are searching for a prayer request, take this: Pray for this school that teachers may be good and kind, and kids may be open to learn things. Please pray for those who have to stay in the teachers' office as a punishment. I feel sorry for them every time, I wish I could speak out the words Jesus did once:  "I do not condemn you, go your way, and do not sin again."

ki vagy te? - who are you?

Ki vagyok én? Ezt hittanórán hatodikosként, de felnőttként is sokszor nehéz megfogalmazni. Két hete az első hittanórámon a 6-8 fős csoportomban azt kértem tőlük, hogy jellemezzék magukat, és ezt vessék papírra. Voltak igen őszinte írások, melyeket név nélkül megosztok. Tehát a kérdés: Milyen vagy? S íme néhány válasz:
- "Én dzsémsz hátér titkos ügynök vagyok"
- "Én barna vagyok, kedves vagyok, vices vagyok..."
- "Szeretek hülyéskedni, utálok isibe járni, mert sokat kell tanulni, szeretem az édeséget és a savanyút"
- "Istent szerető, de néha nem úgy viselkedem, kedves, bátor, szerény.."
- "Én általában kedves vagyok, de van olyan, mikor nem, de az egyszer kétszer"
- Barna szinü vagyok és nagyonoszeretem a fasírt..."

Ezeket két hete írták a hatodikosaim, ma délután, mikor újra találkoztunk, azt kértem, írják le, milyen Isten.
Nekibátorodtak és írogattak. A nagy gondolkodásban egyszer csak megszólal az egyikük, hogy "Isten cigány" és aztán felnevetett, ezt nem írta papírra, de milyen jó, hogy kimondta, talán nem is hiszi, de miért ne, én azt mondom, ámen. Utána beszélgettünk, hogy Isten a saját képére teremtett minket, az ő lelkét lehelte belénk. Az Istenről írt tulajdonságok között ez volt a kedvencem: "zenés".

Who am I? It is hard to answer this question wether you are on a bible class as a 12 years old kid wether you are an adult. Two weeks ago I asked the children in my group (6-8 kids) to write down how they are, try to collect characteristics of themselves. Some answers:
- "I am James secret agent"
- "I am brown, I am kind, I am humorous."
- "I like to do crazy things, I hate go to school, because I have to learn a lot, I like sweet things...and sour things"
- "I love God, but sometimes I don't act like this, I am kind, brave, modest.."
- "Generally I am kind, sometimes I am not kind, but that happens just one or two times"
- "I am brown and I like fried meat"
 These answers they wrote me two weeks ago. Today I asked them to write down on a piece of paper how is God. What are His characteristics? As they were thinking about this, one of the students looked up and said: "God is gipsy" (Amen - I thought) and he laughed. How good that he arrived to this point! Smart guy! After we were talking about that God made us on his likeness, we are like He, his spirit is in us. Among the characteristics that they collected this was my favourite: "God is musician"