minden kor - mindenkor

Egy érdekes jelenség a zsolcai gyülekezetben, hogy bármilyen alkalomról legyen szó, a gyerekek mindig ott vannak. Nincs korhatár. A női órán teljes természetességgel ülnek ott a 14-16 éves lányok is. Az istentiszteleten is ott szaladgálnak és a hét minden alkalmán. A kóruspróba alatt szüleik ölében bújnak meg, vagy játszanak, vagy éppen ülnek és ritmusra mozog a fejük és a lábuk. A héten az ifi óra elején is benn volt a kis három éves a babakocsiba, az anyukája annyit mondott: csak amíg gitározol addig maradunk, mert hallani akarta.
Ma imaórán az egyik leányka imádkozott is, kb 12 éves, aki nagymamájával érkezett, az ő szavai voltak a legmeghatóbbak, imádkozott a kisebb fiútestvéréért, hogy ne féljen az éjszaka, és a nagypapájáért, aki iszik. Ez a mondata volt mégis a legőszintébb és már már könnyet fakasztó: "Istenem, ne haragudj rám!" Ez az ima drágagyöngyként van az Úrnál, és a mi Szabadítónk nem késik a válasszal. "Ha olyanokká nem lesztek, mint a kisgyermekek....hm, igen, tőlük tanulok a legtöbbet.

In our church at Zsolca whatever event it may be all the ages are there. Children are always around. At our womens group some young ladies (age 14-16) are also there. At worship services kids are present. When the music group has a rehersal you see kids next to their parents enjoying the music. This week at the beginning of the youth meeting a mother was there with her 3 years old son because the baby wanted to listen to the live guitar music.
Today at our prayer service there was a sweet about 12 years old girl with her grandmother. She was praying for her little bro that he may not be afraid at night and the grandfather stop drinking. And she also said this with a trembling voice: "Oh, God, don't be angry with me!" I just wanted to give her a hug right there, she was like very honest. I know her prayer is like a treasure in the Heaven and our Savior will respond. Oh yes, it is true: be like children and you will enter God's kingdom!

szabadon

A beiktatás alkalmával prédikáltam a következő igéről:  

"Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Lukács 4, 18-19

Isten akarata, hogy szabadok legyünk, semmi ne húzzon vissza, semmi ne tartóztasson fel abban, hogy szárnyra keljünk és életünk kiteljesedjen az ő dicsőségére. Van egy álmom: hogy egy napon együtt fogunk szárnyalni az Úrért és az Úr nevében szabadon cigányok és magyarok. 



On the 8th of September I was preaching about this passage:

“The Spirit of the Lord is upon me, because he has anointed me to bring good news to the poor.
He has sent me to proclaim release to the captives and recovery of sight to the blind, to let the oppressed go free, to proclaim the year of the Lord’s favor.”

God's will is that we may be free, nothing can hinder it or draw us back. Let us fly high, live as freed men and women for His glory. I have a dream, that one day we will fly together romas and hungarians for the Lord and in the name of our Lord Jesus.

szeptember 8 - emlékezetes nap

Nem fogom elfelejteni. Ezt sokszor mondják, de ez a nap tényleg mély nyomot hagyott. Egy nagyon felemelő és Lélekkel teli, vidám, érzelmekkel átitatott, boldog ünnepben volt részünk. A hivatalos kezdete alsózsolcai szolgálatomnak a szept. 8-i beiktatás volt. A szuperintendens végezte, és áldott meg az ősegyház áldásával. A köszöntők sorát a gyülekezet kezdte, Laci, mint szolgatársam, előljárók, az ifjúság, akik egy nagyon tuti kis jelenetet adtak elő, és viccből becsomagoltak nekem egy kis háromkerekű gyerekbiciklit, amit ott helyben mindenki előtt kibontottam, naaagy nevetés volt :D :D Aztán a polgármester és az alpolgármester köszöntője következett. Az igazi ajándékom pénz volt egy szolgálati biciklire. Nagyon nagy szeretettel vettek körül ezen a napon a zsúfolásig megtelt kápolnában. Nem fogom elfelejteni, olyan nagy erőt adott!

The 8th of September 2013. Unforgettable Day!! I will never forget this! I'm pretty sure. It was a remarkable event in my life. I felt lifted up, filled with the Holy Spirit, filled with emotions, it was a joyous feast. The official beginning of my ministry among the Roma was this Sunday as our superintendent came to us and celebrated the inauguration (maybe that is not the best word, but a kind of stuff). The superintendent and my supervisior, the pastor from the nearby city blessed me. And than the greetings. First Laci, the roma pastor, than the church leaders, and the youth with a cool performance and a funny gift which was a little bike. They wrapped it and gave to me, I had to open right there. That was FUN! :D Everybody was laughing. Than the first lady of the town and her collegue. My real gift was some money for a (bigger) bike. Oh, what a lovely church, I truly think, I am accepted, and beloved and will never forget this crowded little chapel and that day. It gave me a whole lot of power.