Csillagpuha éjben titkot súg a csend....
Csillagpuha éjben ember született,
pásztorszemek nézik a megnyílt eget.
Szűzi virág árasztja illatát,
szeretve ébred a szomjas világ.
Idén hallottam először ezt a karácsonyi éneket, nagyon tetszik. Főleg a legutolsó sora. "Szeretve ébred a szomjas világ". Mert ez így igaz. Karácsony reggelére szeretve ébredünk fel. Bár nem mindig érezzük át, egészen, teljesen a pici-baba Jézus és a mennyei Atya szeretetét. Sok gátja van ennek a folyamnak, mire eljut a szívünkhöz. Először is, ha mi nem szeretjük magunkat, akkor gátat vetettünk máris ennek a szeretetnek és csak hírből ismerjük, könyvből. A karácsony azért is lehet jó alkalom arra, hogy a meghitt Isten-kapcsolatra rátaláljunk, mert ezen az estén Jézusról úgy van tudomásunk, mint egy kis csecsemőről. A hatalmas Isten lenne ő? Igen. Ne féljetek, hirdetik az angyalok, tehát ne félj az Istentől! Egy kicsiny szempár néz rád. Nem vár teljesítményt, nem követel még több áldozatot tőled, nem olvassa fejedre a bénaságaidat, csak itt van. Itt van neked és nekem. Nem ijesztget és nem fenyeget, nem terrorizál és kéri hogy te is békülj meg magaddal. Igen, elsősorban magaddal, aztán vele és a felebarátoddal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése