Fontos vagyok . I am important

Hittanóra elején ezt az imát szoktuk mondani:
 "Köszönöm Istenem, hogy nagyon szeretsz engem, hogy értékes vagyok, és fontos vagyok!"
Ma a negyedikesek között a srác, aki a szünetben a lányokat kergette és ütötte, ahogy érte, kommentelte az imát. Így szólt félhangosan, csak úgy magának mondva: "Én nem is vagyok fontos!" Hm, ok, akkor itt meg is állunk, gondoltam. "Ki az, aki úgy gondolja, hogy ő értéktelen?" Néztek rám nagyot, páran jelentkeztek....aztán lehúzták a kezüket. "Ki az, aki úgy gondolja, hogy ő nem fontos?" S akkor visszakérdezett az egyik lányka: "Az Isten szemében fontos?" Á, nagyszerű, itt a spirituális alapja az önértékelésnek. Ennyi. S akkor a jó hír: "Ti mind értékesek vagytok, és fontosak. Fontosak vagytok Istennek, és nekem is." Kezdhetjük a mai témát......

I used to start my religious lessons at school with this prayer that we pray together with the whole class:
 "Thank you, God, that you love me very much, that I am precious and important!"
Today at class 4 (9-10 years old kids) a boy said this comment after prayer: "I am not improtant!" Hm, OK, well, I thought, let us discuss this issue. I asked them: "Who thinks, that he or she is not valuable?" Some hands in the air, but they pulled back their hands. "Who thinks, that he or she is not important?" Than a girl asked: "Important for who? For God?" Ok, great, that is the spiritual ground of our self estime. Cool. That was the point. So I announced the good news: "You are all precious and important for God and for me too." Let's start today's story: the merciful samaritan.....