Van egy kisfiú az elsős hittancsoportomban, aki 2-3 héttel az iskolakezdés után érkezett. Átküldték a jobb iskolából a gyengébb iskolába, azaz hozzánk, mert ott verekedett. Nem illett a rendszerbe. A családi háttere nagyon nehéz, nagymama és anyuka neveli, ma órán a nagypapájáról mesélt, amikor bénán feküdt otthon és aztán meghalt. A kisfiú nagyon éhes a szeretetre, ha meglát, rohan, és már rögtön körém is fonta kicsi karjait. (S követi őt 2-3 másik gyerek.)
A hittanosaimat vártam az osztályukban, hogy végezzenek az uzsonnával. Mikor ez a kisfiú megette a kenyerét, odaállt mellém, hogy akkor indulhatunk hittanra, s pont ő, a legverekedősebb fiú, így szól hozzám kérlelve könyörgő hangon: "Lilla néni, most legyünk jók, de tényleg!" - úgy megmelegedett a szívem, olyan kis drága volt. Tudja ő, szeretné, nagyon is. Csak hát nem megy. S úgy nézett rám, s úgy mondta ezt, mintha én meg igenis tudnék valamit tenni ez ügyben. Csak annyit válaszoltam: "Rendben, jó, határozzuk el, legyünk jók." És csak mosolyog a lelkem, és csak sóhajtok....továbbítom az ő őszinte kérését, Uram, Te vagy az illetékes.
A terem felé sétálva átkarolta a vállát a másik fiúcskának és úgy mentek. "Látod, Lilla néni, barátok vagyunk!" - mondta hátrafordulva. :) Legyetek jók, ha tudtok, a többit az Úr begyógyítja.
In my group in the 1st class (6-7 year old kids) there is a boy with very big problems. He arrived after 2-3 weeks from the other school, because he was fighting there with others. They kicked him out from the good school, and have sent him to us, the lower school, the "gypsy school". He has a difficult family background. Grandma and mama only. Today he spoke about his grandfather, as he was at home paralysed, and later he died. This little boy is very hungry for love. As many other kids, if he sees me, he runs to me to hug me.
Today as I was waiting for them at their class to finish snack, he finished at first, stood up, came to me and said so humbly like a beggar: "Oh, Miss Lilla, let's behave good today!" He is willing to be good guy, he is willing to do right things....but he cannot.... somehow. He told me this as if I could help him, as if I could change something. I just replied: Ok, let's be good, let us decide to be good! And my soul is smiling and crying...I forwarded his request to the Lord, God, you are in charge of this!
As we were walking to our room he put his hands on the shoulder of his mate, and said to me: "You see, Miss Lilla, we are friends!" :) Be good, if you can, God cares for the rest!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése